Egy korszak lezárult

Tegnap este elmentem a Sparba bevásárolni Mira szülinapi tortájához. (ha készen lesz, hozok képet) A pénztárnál a sorban egy házaspár állt előttem egy kb 1-2 hónapos pici fiúval. Engem meg elöntöttek az érzelmek. Egész úton hazafelé az járt az agyamban, hogy nekem már sosem lesz ilyen pici babám, és mennyire jó lenne megint egy ilyen pici csöppség. Persze utána mélyebben belegondoltam, és az eszemmel tudom, h a mostani felállásunkkal a teljesítőképességem határán vagyok. Nem is tudom, hogy sokan hogyan bírják 6-7-8-10 gyerekkel. És nem ekkora korkülönbséggel, mint nálunk van. Sőt régen hogyan bírták, amikor még nem volt ennyi kényelmet szolgáló berendezés? Azért sikerült az eszemnek felülkerekednie az érzelmeimen. Pedig milyen szívesen átélném mégegyszer a CSODÁT! Soha nem gondoltam volna, h hiába terveztem mindig is 4 gyereket, és előtör belőlem a vágy egy 5. gyerkőcért.