Hullámok, áramszünet, kórház

Csak nem jutok el odáig, hogy nyugodtan, összeszedetten írjak. Most is csak azért írok, hogy életjelet adjak magamról olvasóimnak, márha olvas egyáltalan vki. :) Mögöttem hatalmas adag vasalnivaló... A 2 nagycsaj szobájában rendet kellene rakni. Főleg Raminál. Vikinél nehezebb, mert uyge ő most egy ideig kénytelen dobozok közt élni.

Mai napom egy katasztrófa volt. Legalábbis a de. Kezdődött azzal, hogy vinnem kellett Mirát a szemészetre a kórházba. 9-10 közöttre beszélte meg a barátnőm az orvossal a szemátmosást. Immár harmadszorra... Sajnos születése óta még mindig könnyezik a jobb szeme. Ha nem csepegtetek, akkor reggelre castagon becsippásodik. Szóval a reggel készülődéssel indult. Mivel jött keresztapám és unokatesóm is, ezért a lakásban a csatateret fel kellett számolnom indulás előtt. Bepakoltam a mosógépet, közben vmi eszembe jutott, így elfelejtettem elindítani. Még szerencse, mert rá pár percre elment az áram. Mire indulásra készen voltunk, már majdnem 9 volt, ekkor hívott a férjem, h áramszünet lesz. Mondtam neki, h kösz, h időben szólsz, már tudom. Indulnék, a kórházba. Erre ő: Nem tudsz menni, mert nem nyílik a garázskapu. Na innen nem részletezem tovább a beszélgetésünket, a lényeg az, h kiakasztott egy pillanat alatt. Nagykislány révén megoldottam a problémár és elindultam Mirával. Barátnőm rendelőjében lepakoltam a cuccainkat, mivel muszáj volt babakocsit kivenni az autóból, ugyanis a kórházhoz képest Kínában tudtam csak megállni, mert máshol nem volt hely. Nem így terveztem, nem akartam a barátnőmet zavarni, de olyan messziről nem akartam cipelni Mirát. A szemészet babkocsival eléggé nehezen megközelíthető. Fél 10 után már papírunkat beadva a szemészeten csücsültünk. Persze az orvos a műtőben... Közben megérkezett unokatesóm is, így közösen vártunk, majd hallgattuk Mira keserves sírását. Véres-könnyes szemmel hozták ki. Remélem ezúttal sikerült úgy átmosni, hogy többet nem kell mennünk. Ezelőtt ugyanis sosem vérzett egyik alkalommal se. Utána vígasz szopi, és elmúlt már dél mire elhagytuk a kórházat... A du. viszonylag nyugisan telt.

Ja és tegnap megmozdult Rami első foga. Nagyon nagylánynak érzi magát!!!

Vegyes

Most csak címszavakban, h miről szeretnék írni, mert itt visít az ölemben Mirus.
Viki szobája
13 hós helyzet
táncpartner
a blog ereje

Latin formációs EB Vilnius 2013.

Martinék itt láthatóak videón a középdöntőben Vilniusban.

És egy kép:

Latin formációs EB

Csak rövid helyzetjelentés, mert rengeteg dolgom van, és Mira is itt ül az ölemben.

Martinéknak nagyon-nagyon jól sikerült a tegnapi nap!!! Bejutottak a középdöntőbe, és több x-szel, mint a másik magyar csapat!!! Ez nagyon-nagy szó! Onnan nem jutottak tovább, de nem is ez a lényeg, mert úgy mentek ki, hogyha nem utolsók lesznek, az már nagyon jó. Túlteljesítették a kitűzött célt. A középdöntőben a másik magyar csapat előttük végzett 1-gyel, csupán azért, mert a "kedves" magyar pontozó rájuk tette azt a bizonyos x-et. Amivel önmagában nem is lenne semmi baj, csak tudni kell, hogy ő a mi városunk szülötte, és itt él... No komment... Annak viszont örülünk, hogy a döntnök odament az edzőkhöz, és megdícsérte őket, a csapatot. Ennél nagyobb elismerés nem is kell! Hajrá VB!

Csótó futás

Na míg arra gondolnátok, h milyen ügyes vagyok, h elkezdtem futni, máris el kell oszlatnom eme tévgondolatotokat.
Rami már tavaly is könyörgött, h vigyem el Csótó futásra. Mivel du. van, és du.magántanítok, így muszáj volt nemet mondanom. Most átszerveztem a tanítványaim, így teljesítettem a kérését. Elképesztően lelkesen készülődött. Reggel figyelmeztetett, h itthon ne hagyjam a sportos ruhájét, és a nevező papírt.
Nem tudom hányan indultak az ő korosztályukban, talán 40en, 50en. Ő az előkelő 21. helyett szerezte meg. Nem kis távot kellett teljesíteniük, 450m-t futottak. Büszke vagyok rá, h végigfutotta!

5. és 6. fog

Mindig elfejtem megírni, hogy május 6án, hétfőn vettem észre, h Mirának kibújt a jobb és bal felső 2ese is, így 6 fogúvá vált a kisasszony. Előtte héten 7közben amikor néztem, akkor még nem tört át, így vmikor 7végén történhetett meg a dolog, de különösebben nem szenvedte meg.

A múlt

Már nagyon sokszor eszembe jutott, hogy a naplót, amit írtam, még kézzel, megörökítem ide is, és ahogy időm engedi bemásolom. Kettős célja van, így duplán megőrzödik, és közben pedig nosztalgiázom is. Martinnal mikor kismama lettem, akkor kezdtem írni, aztán közben megszakítottam, majd mikor Vikivel várandós lettem megint vezettem, de aztán végleg abbamaradt, Így utólag nagyon sajnálom, mert azért jó visszaolvasni. Na de majd most! Most semmi nem állhat az útamba, hogy ne írjak. Lesz mit olvasni a gyerekeimnek, unokáimnak, dédunokáimnak.

Vers Ramitól

Anyák napjára

Úgy repültem, mint a madár!
Pedig szárnyam sincsen.
Virágot is hoztam Neked!
Pedig kertem sincsen.
A szeretet az én szárnyam
Szívem az én kertem.
Anyák napján köszöntelek,
Édesanyám, lelkem!

3 nap

Ugye az elmúlt 3 nap volt az érettségi szünet. Kiestünk a megszokott kerékvágásból, fárasztóbb volt, mint gondoltam volna. Hétfőn ugye megadta magát az autónk, így itthon voltam egész nap. De szerencsére estére apa meggyógyította,  így kedden már száguldozhattam vele. Pontosabban nagybevásároltam a DM-ben. Le se merem írni mennyit költöttem, még azt se, hogy mennyit spóroltam, mert jópár termékkupont, és egy 20%-os végösszegi kupont is felhasználtam. De utoljára vettem nagyadag bébikaját, és pelust is(egy évnyi pelus van a garázsban, le is fotózom :)) ).
Tegnap szinte egész nap csak autóztam. Reggel 5 gyereket vittem különböző helyekre. Először Vikit a Múzeumfaluba, majd Ramit az oviba, utána Martint a Fogarasi úti bölcsibe, és hazafele barátnőm nagylányát a Bem utcai bölcsibe. Évfolyamtársak, és az ő évfolyamuk a tegnapi napon a városi bölcsikben segédkezett. Martin élvezetesen számolt be róla, bár neki ugye nem újdonság az ekkora korú gyerek. Minő véletlen 2 kislánnyal játszott. :))) Majd ebéd után én mentem Ramiért, Vikiért, utána Martint vittem fodrászhoz, meg persze megvártam és hoztam is haza, utána egy kis szusszanás itthon, és mentem vissza az oviba szülői értekezletre. Elég volt. :)))

Anyák napja az oviban

Hétfőn Rami az oviban is megköszöntött. Nem tudok olyan szépen fogalmazni mint Kriszti fórumtársam a blogjában, de hasonlóan zajlott minden. Szerencsés időben érkeztem, mert senki nem volt a csoportszobában (a másik csoportban voltak, utána jöttek át), így kettesben zajlott a vers, és az ajándékozás. A verset majd megörőkítem ide, az ajándék nekünk is vmilyen szép, fehér és illatos cserepes virág (még a kertbolond férjem sem tudta beazonosítani), hímzett kép keretben (zsákszerű anyagra Rami hímezte tulipán), és süti, linzer, amiből ő is evett egyet. :)

A technika ördöge

Tegnap du. barátnőmnek dicsértem a mosogatógépem. Nem kellett volna! Ugyanis másfél órán keresztül azt mutatta, h 48 perc van hátra. Azt gondoltuk eldugult, de nem, mert a beleöntött vizet szépen kipumpálta. Ma szerelőt kell hívni hozzá, mert hiába bűvöltük, nem javult meg.

Martin úgy jött le reggel, h nem indult el a telefonja. Előszedte a régit, de ugye azt tölteni kellett, igy gyorsan kicserélte a kártyánkat, és elvitte az én telefonomat. De a sor ezzel még nem ért véget.

Viszem ki Mirát, akarom beültetni az autóba, és nagyon nehezen ment a tolóajtó. Gondoltam, vmi nem oké az ajtóval. A másik ajtót is akarom becsukni, az se ment automatikusan. Ekkor már kezdett gyanús lenni a dolog, h vmi nem stimmel. Közben a kulcsomat nyomkodtam, h átálljon az ülés az én beállításomra, de az sem akart. Mivel időre mentem volna a gyerekekkel, igy nem kínlódtam tovább. Akarom betenni a kulcsot, hát benne van a férjem kulcsa. Akarom azt kivenni, nem jön. Gyujtáson volt... Szuper!!! Lemerítette az aksit. Telefon egyik barátnőmnek, nem veszi fel, még alszik... Telefon másiknak, szerencsére ki tud jönni a munkahelyéről, 10 perc alatt itt is volt. Éljen. A gyerekek eljutnak a suliba. Igaz érettségi szünet van, de programokat szerveztek nekik.

Hazaért a férjem nemsokkal azután, h a barátnőm elvitte a gyerekeket. Feltette tölteni az aksit, elmagyarázta hogy kell leszedni. Remelem 11ig feltöltés, és tudok értük menni. Ha nem, akkor jönnek busszal.

Persze, ha mindezt én, mint halandó, 2-es személyi számmal kezdődő egyén viszem véghez, már keresztbe lenyelt volna az 1-es személyi számmal kezdődő egyed.

Nagyon bízom abban, h minden elromlott ami el akart romlani, és nem jön több plusz kiadás.

Legek gyermekei

Tegnap Pápára utaztunk a szülőkhöz. Martinnak maradnia kellett, mert de. az iskolájában volt ballagás, du. pedig edzésre kellett mennie. Megbeszéltem barátnőm el, akinek a fiával együtt táncol, h náluk ebédel. Reggel odavittük a sulihoz, majd irány Pápa. De. hívott a barátnőm, h az edzés elmarad, így ebéd után Martint hazahozzák. Mondtam is neki, h legalább tud tanulni, bár csütörtökön lesz először tanítás az érettségik miatt. Igaz addig is be kell nekik menni a suliba, különböző programokat szerveztek a számukra. Szóval Martin este 8ig egyedül tartózkodott itthon. DE feltalálta magát! Mit feltalálta! Ilyen örömet már rég okozott nekünk! Lenyírta a füvet, kitakarított, el rakta a kiválogatott ruhát és elkezdett vasalni(volt mit, 6 kupac várja jobb sorsát). Meghatódtunk. Én elsírtam magam. Ennél szebb névnapi és anyáknapi ajándék nem kell! Köszönöm FIAM! Számomra ő a legszebb, legokosabb, legügyesebb, legszeretnivalóbb leg-leg-leg... fiúgyermek! IMÁDOM!

Viki és Rami folytatta a sort ma reggel. Vikitől reggelit kaptam, és egy szép szívecskét, amit technika órán készített. Ramitól egy pici kutyust, az oviban holnap lesz a megemlékezés. Ők is a legek legyek. Köszönöm, hogy ilyen csodás gyermekeim vannak! BOLDOG VAGYOK, h vannak!

Ballagás

Munkámból adódóan minden évben részese vagyok. Sajnos meg kell állapítanom, h a gyerekek részéről évről-évre csökken a színvonala. Rihegnek-röhögnek, miközben az énekeket se tudják. Siralmas.
De nem is erről akarok írni. Hanem azokról a bókokról, amit kolléganőimtől kaptam, h milyen jól nézek ki 4 gyerek után. Hiába mondtam nekik, h a ruha ápol és eltakar, és van mit alakítani rajtam, őket nem tudtam meggyőzni. Jól esett nagyon! Kellett az önbizalmamnak. Magamnak meg a futás kellene, de nagyon. Utálom az úszógumijaimat, hiába nem látszanak a ruha alatt, engem nagyon is zavarnak a tükörben!

Netmentesség

Pénteken du. vhol Budapest és Szombathely között átvágtak vmi fő gerincvezetéket, ami netet szolgáltat. Ilyen esetre fel van készülve a fő-fő szolgáltató, ezért természetesen van pótgerinc is, h szegény emberek ne maradjanak net nélkül, ha vki figyelmetlenül tönkre teszi a vezetéket. Igen ám, de a munkások 3 perc múlva, azt is átvágták.
Míg férjem a telefonokat kapkodta, és bűvölte a szgépet, én elmentem Vikiért edzésre, vacsiztunk(neki a gép elé vittem, nem is tudom, h mennyi idő alatt birta megenni, mert szinte folyamatosan telefonált), majd a 2 kicsit lefektettem. Mindezek után, Martinnal, a sötétben beszélgettem. Sokmindenről. Nagyon jól éreztük magunkat. Máskor is alkalmat fogok keríteni rá.

Családi fotózás

Megvannak a képek, csak válogatni kellene. Több mint 200 fotó egy óra leforgása alatt. Nem felejtettem el, fogok hozni ide is. Csak idő-idő-idő.

MEGCSINÁLOM!!!

Igen, így nagy betűkkel. Csakazértis megcsinálom, amit elterveztem. Sok idő, sok munka, de belevágok. Hogy mibe is, az még legyen egyenlőre titok. Arra szeretnélek kérni benneteket kedves olvasóim, hogy szurkoljatok, hogy sikerüljön. Amint lehet, jövök a részletekkel.