Meglepetések napja

Zsuzsa barátnőm reggel a sulinál egy héliumis 40es lufival várt. Megkönnyeztem, nagyon jól esett. Ő az a barátnőm Andi mellett, akitől nem kell kérni a segítséget, hanem automatikusan adja.
Mira sírt, de nem azért, mert bölcsibe kell menni, hanem azért azért, hanem nem oda mentünk. Ugyanis először a suliba mentünk a nagyokkal. Bölcsiben nem sírt egyáltalán, nagyon jól érezte magát. Utána körmös, majd a csajokert a sulihoz. Vikit Domunikek elvittek Győrbe. Hazaértem a 2 kicsivel, és ki várt? Robi és anyukája. Mondtam neki, hogy ő a meglepetés? Hát majdnem. Válaszolta. Robi átadott egy borítékot. Egy kényeztető hosszú 7vége Kehidakustányban. Elsirtam magam örömömben. Azt se tudtam mihez kapjak.
Útközben idefele Robi elmeselte, hogy mindenki tudott mindent és a körmösom is ezért kavart. :)))

Állítólag még vasárnap is lesz meglepetés otthon. :))

Imádom a férjem és a családom!!!!

4. bölcsis nap

Amióta szültem, fél2 körül mindig megebredek, és az esetek többségében wcre is kimegyek. Megebredtem, még sötét volt. Elkezdtem gondolkodni,  hány óra lehet. Mivel éreztem, hogy sokat aludtam, és tudtam hogy nem voltam wcn, ezért olyan 3 óra körülre tippeltem az időt. Ránéztem az órára, és meglepődtem. 3/4 6ot mutatott. Gyorsan felkeltem fürödni. :))
Délután másik barátnőm jött, a lányának a 18. szülinapjára fotókönyvet szerkesztunk. Sajnos nem sikerült befejeznunk. Mondtam neki jöjjön el holnap ugyanígy, de állította, nem fogok ráérni. Mondtam neki, hogy de biztosan igen, ő erősítette a nemet. Mondtam, hogy szülinapom csak hétvégén lesz, de ő csak elbeszélt a péntek délutáni talinkrol.
Bölcsi. Mira kicsit sírt, mert én nem mentem be vele a csoportba. De nem volt semmi gond, hamar megnyugodott. Végre az udvarra is ki tudták vinni őket. Ugyanis hétfőn és kedden egész nap szakadt az eső. Szerdán igaz nem esett, de még nagyon vizes volt minden.
Szülőkkel és nagyszülőkkel, akik szoktatunk be, nagyon jól bandáztunk. Közösen bújtunk el a gyerekek elől, amíg őket ki és be terelgették.
Kiderult, hogy kicsi a világ. Az egyik nagymama ott dolgozott ahol a férjem. Sőt a fia(akinek a kicsi fiát szoktatja), Vikim fizika tanára.

3. bölcsis nap

Minden szuperul ment. Mira nem sírt. Mára sikerült végre bevinni a poharat és a fogkefét. Az egyik gondozó néni meg is jegyezte viccesen, hogy péntekre meglesz minden. :))

Este Rami játékpénzének a kivágásával foglalatoskodtam, amikor Andi barátnőm hívott, hogy a körmösunk nem ér el. Mondtam neki, hogy délután lemerült a telom. A pénteki időpontot akarta átrakni, akkor már 3adszorra(akkor még fogalmam sem volt, hogy miért). "Kicsit sem voltam ideges", ezt érezte barátnőm is a hangomon. Felajanlotta, hogy átjön és segít vagdosni. Ezúton is még egyszer ezer köszönet neki, szerintem nélküle még ma sem végeztem volna. Ugye a körmös délelőtti időpontot adott. Mondtam, hogy nekem nem jó, maradjon az eredeti. Barátnőm kérdezte, hogy ugye nem fogok kiakadni? Megnyugtattam, hogy nem. Végül sikerült egy pénteki fél 1es időpontot találni, ami mind2őnknek jó lett.
9kor ment el a barátnőm, én beestem Mira mellé az ágyba, még fürdeni sem volt erőm.

Rami első igazi sulis napja (képes beszámoló)

indulás otthonról

sulinál

suli előtt

első napi rajz

kipakolás a táskából

padban

Bölcsi beszoktatás 2. nap

Mira eddig nagyon szuperül veszi az akadályokat. Természetes, hogy megyünk bölcsibe. Ma bő fél órát, majndme 3/4 órát nélkülem volt a csoportban. Kinnt voltam, közben óvatosan kukkoltam. Szépen elvolt, feltalálta magát. Persze ma is a wc volt a sláger. 5ször tuti volt. Száraz pelusban jöttünk haza. :) Holnap már leszoktató bugyikat viszek, mert elegem lett a pelenkázásból, úgy egyszerűbb. Bár holnap már többségében úgyis a gondozónők fogják csinálni. Ma ettünk ott először, és mi szülők is kaptunk ebédet. Spenót volt krumplival, sajtos főtt tojással és almaszeletek. Nem sokat evett Mira a főzelékből, de azt jóízűen megette. Almából viszont termelt rendesen, szerintem 4-5 szeletet biztosan megevett. És íme a képek:

boltosat játszok

ebédre várva

az első falatok

bambula :)

sokadik almaszelet

Nem sikerült

Július közepén ugyan megfogadtam, hogy újrakezdem, pontosabban inkább folytatom a blogom, és rendszeresen írok bele. Nagyon nem sikerült, de most ha törik, ha szakad, minden nap fogok írni egy kicsit, és a nagy tervemmel is a megvalósítás köszöbét átlépem. Igaz már elkezdtem, de azt is nagyon abbahagytam.

2014. szeptember 1.- első nap

Nem találtam jobb címet ennek a bejegyzésnek. :)
Első nap az iskolában mindenkinek. Martinnak az utolsó középsikolai évének első napja, Vikinek szimplén egy új tanév első napja, Raminak élete első napja az iskolában. És Mirát sem hagyhatom ki, neki meg első nap a bölcsiben.

Martinról és Vikiről nem is írnék többet. Ők nagyon nem várták ezt a napot.

Bezzeg Rami! Már 2 hete minden nap megkérdezte mikor mehet már iskolába. Viki azt mondta rá nem normális. :) Remélem sokáig megmarad ez a nagy lelkesedése. Oviba menéskor mindig ő volt az utolsó, aki lejött reggelizni. Ma ő volt az első, és nemcsak a reggeliző asztalnál, hanem mindenben. :) 7 óra előtt már fogát megmosva útra készen állt, és kérdezgette mikor indulunk. :) A nagyok arcát látni kellett volna... Hatalmas örömmel, büszkén lépett be az iskola épületébe, hátán a még nem olyan nehéz táskával.

Mirával ma csak egy órát töltöttünk a bölcsiben. Nagyon megilletődötten, kicsit szomorúan lépett be a bölcsibe.

Érkezés a bölcsibe

Mira szekrénye

Kis kíváncsi

Szomorkásan

A csoportszobában

Megszeppenve lépte át a csoportszoba küszöbét. Először szégyenlősen szemlélődött. Majd leültünk játszani az asztalhoz. A röpke egy óra alatt kb 4szer voltunk WC-n. Nagyon megtetszettek neki a kicsi csapok és WCkagylók. :) Kb 5 percre bennhagytam egyedül, amíg Martinnal beszéltem. Utána meg ugyan benn voltam, de papírokat töltögettem ki. Nagyon szépen feltalálta magát, több játékot kipróbált, belevegyült a társaságba. Nem ellenkezett amikor haza kellett jönni, bár az egyik kislány iszonyatos hisztit levágott a nagymamájának, hogy ő uygan nem akar innen hazamenni. Mira meg is jegyezte, hogy rossz kislány. :) Remélem nem vette el Mira kedvét az egésztől, tudniillik a földön fetrengve ordított a kislány, szegény Mira nem tudta mire vélni, nem értette a szitut. Hazafele jövet az autóban megkérdeztem tőle, hogy jövünk-e holnap is, igen volt a válasz, bár az már nem tetszett neki, hogy anya holnap kicsit el fog menni. Azért bízakodom.

Ide írom, bár kronológiailag nem ide tartozik :)
Tegnap volt az évnyitó, és a gyerekek sulijában az a szokás, hogy a 12.esek kísérik be az elsősöket. Martin 12.es, Rami első. Együtt jöttek be. Gondolhatjátok, hogy nem bírtam ki könnyek nélkül. Szerncsére az idő akkor még kegyes volt hozzánk, a nap is kisütött majdnem. Bezzeg ma reggel iszonyatosan pocsék időre ébredtünk, fújt a szél, és szakadt az eső, 13 fok volt... Mondjuk szerintem most sincs több.