Na nem mintha valami blog fenomén lennék, de valahogy elfogytak a gondolataim. A napi rutinról mégsem akarok írni, más meg most nem igazán jut eszembe. Szerencsére egetrengető dolgok sem történtek velünk. Csak vagyunk abban a bizonyos állóvízben, zajlanak a szürke hétköznapok.
Azon kezdtem el gondolkozni, h írtam-e az ovis Weöres Sándor vers- és mesemondó versenyről. Közben gyorsan megnéztem, és láttam, h még nem. Március 25-én, hétfőn volt. Rami ügyesen, de sajnos halkan mondta el mind a versét (Weöres Sándor: Kezdődik az iskola), mind a meséjét (A három selyp leány). Középmezőnyben végzett. Mivel én is zsűriztem mint SZM vezető, igy tudom, de nem hirdettünk eredményt, csak azt mondtuk meg, h ki képviselheti az ovit a városi versenyen. A dolog pikantériája, h a mesét Miskolcról hazafele tartva az autóban tanultuk meg Ramival, mivel előtte pár nappal szóltak az óvónénik, h nemcsak verset kell tanulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése