2013. szeptember 13., péntek

Valami vége, valami kezdete

Ezzel a mondattal adta át a szülinapi ajándékom a barátnőm férje. És átnyújtott egy kincses ládikót. Kíváncsian vettem a kezembe, mert kíváncsivá tett ez a két szó. Vég és kezdet? Nem értettem. Kinyitottam a dobozt. Egy Mini tábla csokin Gombóc Artúr nézett szembe vele. Kivettem a csokit, és alatta egy 10 alkalmas aerobik bérlet lapult. Már régóta szeretném ujra elkezdeni az aerobik rá járást, de eddig mindig találtam vmi kifogást. Bevallom őszintén, h most is ódzkodnak indultam útnak az első órára. Féltem, h nem fogom bírni. De szerencsére túléltem, pontosabban túléltük. Mert a barátnőm is vett magának egy bérletet, igy ketten izzadunk majd. Ezúton is nagyon koszonom neki, és boldog vagyok, hogy ennyire figyel rám. Soha, senkitől nem kaptam még ilyen ajándékot. Mármint olyat, ami ennyire személyre szóló.

3 megjegyzés:

  1. Kitartás! Menni fog. Hamar megszereted.

    VálaszTörlés
  2. Köszi csajok! A következő posztban majd írok konkrétan az óráról. Érdekes, újfajta, de nagyon tetszik.

    VálaszTörlés