2013. szeptember 6. péntek
Reggeli időben, készülődés, hogy a 9:20-kor induló kompot elérjük. Igen ám, de az idővel elszámítottuk magunkat, mert azt gondoltuk, hogy 15-20 perc elég lesz odaérni, és parkolót keresni. De a GPS 9:22-re írta az érkezést. Robi a lovak közé csapott, és megbeszéltük, hogy nem kínlódunk a parkoló kereséssel, hanem átvisszük az autót is. 9:18-kor gördültünk be a RÉV-be, jobbra parkoló, még 2 autó jegyet vett! Szuper, minden az eredeti terv szerint alakult. Manducában a hátamra Mira, irány a jegypénztár, majd a komp. Közben még vártunk. Robi megkérdi, hogy az autót bezárta-e. Mondtuk igen. De ő nem volt biztos magában. Mondtam neki, hogy fusson vissza, mert közben jött még egy autó. Nem-nem. Aztán mégis meggondolta magát, de akkor már az autós elindult a kompra. Verseny az idővel, csajok aggódtak apáért, de visszért! Szerintem az őszi időszakban szándékosan várnak még kb 5 percet, mert csak 40 percenként közlekedik a komp. Átmenet közben mondtam Robinak, hogy azért a 45 perces felfele séta elég sok időt elvesz, menjünk inkább Dottoval. Ő pesszimista volt, szerinte nem jár már ilyenkor. De szerencsénk volt, ahogy átértünk ott állt, és várta az utasokat. 1200Ft-ért, szerintem nagyon baraátságos áron, felvitt minket az apátsághoz. Jót sétáltunk, nézelődtünk, gyönyörködtünk a panorámában, majd már rutin szerűen betértünk a Rege cukrászdába megünnepelni a szülinapomat. Aki Tihanyban jár, ne hagyja ki ezt a cukrászdát! Nagyon finom minden torta, és fagyikehely! Utána még egy kicsit sétáltunk, majd ránéztünk az órára, hogy indulni kell, hogy elérjük a 12:20as kompot, hogy időben visszaérjünk a szállodába az ebéd miatt. Erőltetett menetben, gyors léptekkel vettük lefele az irányt. Egy fekete kutyus is csatlakozott hozzánk. Mira aludt a hátamon, Rami szó nélkül, kezemet fogva sietett mellettem. Viki, nem hallgatva ránk, és edzőcipő helyett ujjas strandszandálba jött, vinyogott, hogy en rohanjunk, úgyse érjük el, és 40 perrcig unatkozni fogunk. De nem hagytam magam, foylamatosan az órát nézve, néha kicsit szaladva tartottunk lefele a kompkikötőhöz. Most is hatalmas szerencsénk volt! Mikor megláttuk a kikötőt, már bányasztuk is elő a házizsákból a személyiket a nagycsaládos igazoláshoz. itt is várt még kicsit a komp, így rohanva, de kényelmesen elértük. Délután pihenés és strandolás volt megint a program. Ránk is fért. Este a szokásos séta.
A parton és a szobában is minden nap, nagyon jó rabló Römi kártyapartikat vívtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése