2013. szeptmeber 8. vasárnap
Hát ez a nap is elérkezett. Reggeli után összecsomagoltunk, lecuccoltunk. Már előző nap megbeszéltük Robival, hogy meglepjük a gyerköcőket. Mielőtt elindultunk, még egyszer utoljára lementünk a partra, fotózkodtunk. Majd miután kigördült a parkolóból az autó, elmondtuk a gyerekeknek, hogy a mai napra vár rájuk egy meglepi. Elkezdtek találgatni. Martin megszólal: Veszprém, állatkert. Nem szóltunk semmit. Ugye a GPS-ben benn volt a a cím, és hogy mennyi az út. Gondolkodott, majd mondta Keszthely, de aztán rájött, hogy az nem fél óra autóútra van. Ekkor már egyre közelebb kerültünk a cél, majd a domboldalban megláttuk a BOB2 feliratot. Viki egyből rávágta, hogy bobozni megyünk! Mi leállítottuk a lelkesedését, hogy mrá Martin megmondta, hogy Veszprémbe megyünk az állatkertbe, de ekkor már a bob parkolója felé vettük az irányt. Viki rájött a turpisságra, és hatalmas üdvrivalgás tört ki. 6os bérleteket vettünk, plusz Martinnak egy jegyet, így mi 2szer, ők 3szor csúszhattak. Nekem és Vikinek volt még egy csúszásunk. Apa és Rami érkeznek az utolsó csúszásukból, és mondják, hogy találtak 1 felnőtt és egy gyerek 12es bérletet, leadták a jegykezelőnek. 2 csúszás hiányzott róla. Amíg mi csúsztunk, addig a jegy tulajdonosa megkereste Robit, és háláját kifejezve a becsületességéért befizette őt és ramit még egy körre. Így ők plusz egyet csúsztak. Bobozás után felmentünk a kilátóba, játszótereztünk, edzettünk egyet a szabadtéri edző ezsközökön, majd érzékeny búcsút véve a Balatontól elindultunk haza. Hazafele is kb ugyanabban az időben mint odafele a veszprémi mekiben ebédeltünk a gyerekek örömére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése