Vasárnap a szokásos baráti társasággal a burgi tóhoz kirándultunk. A társaság nagyobb része biciklivel kerekezett ki a tőlünk 14km-re, Ausztriában lévő tóhoz. Férjem, Rami, Mira és én autóval mentünk, mi vittük a cuccokat a többiek után. Viki és Martin a többiekkel tartott. Eredetileg Robi is bicajjal ment volna, de máshogy alakultak a dolgok. Szombat este Martin bicaja megadta magát és Robi is belázasodott. Szuper! :(
Reggel már ugyan nem volt lázas, de rosszul érezte magát, így ő nézte, hogyan pakolok. Először itthon akart maradni, de sikeresen meggyőztem, h jobb ha velünk tart, árnyékba pakolunk úgyis, és a strandon is tud pihenni. A biciklisek után kb 1 órával indultunk mi. Azt gondoltuk, h már ott vannak, de Burg előtti falu előtt álltak éppen, és Vikim bicajába próbáltak életet lehelni. Mint kiderült szorul a fékje, amit az első kerékben leledző 8-as okoz. Robi egy kicsit megpüfölte a járgányt, majd kitartásra biztattuk Vikit, h gyűrje le ügyesen a még előttük levő 3km-t.
Sikeresen megérkezett a csapat, letáboroztunk, majd becuccoltuk a kocsiból a kb 3 hétre elegendő pakkot.
A tóról előtte tájékozódtunk a neten, ahol azt olvashattuk róla, h lassan mélyülő. Hat minden volt, csak az nem. :) De nagyon szép, barátságos tó, gyerekeknek játszó térrel, vízi játékokkal.
Minden nehézség ellenére nagyon jól éreztük magunkat, Mirát alig lehetett kiszedni a vízből. Persze az úszó gumit nem csípte, igy a part szélén pancsoltam vele.
Este Viki bicaja került először be az autóba ( milyen jó, h ekkora kocsink van :) ), majd körbepakoltuk a cuccokkal.
Az itthon maradt egyik család pedig fincsibb gulyással, hideg üdítővel és gyümölcsökkel várta a megfáradt csapatot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése