Kukucs

Tegnap este Mira nagyon nem akart elaludni. Pedig du sem aludt sokat, mondhatni, csak egy nyulfarknyit. Talán a szél, talán a front, talán ki tudja mi miatt. Így próbára tette a tűrőképességünket. Cici-nyüszi, ezek váltották egymást. Elég uncsi volt a műsor. Míg nem apa megelégelte, és mondta, h ne rakjam vissza a helyére, hátha köztünk elalszik. Ekkor már 10 óra is elmúlt. Tudni kell, h a kisasszony 3/4 7től, 3/4 9ig már hunyt egyet, de ő úgy gondolta, hogy köszi, elég volt ennyi, kipihente magát, és mitsem törődött az őseivel, akik pihenni szerettek volna. Szóval odavettem magunk közé. Mira viszont továbbra sem gondolta azt, h aludni kellene, sőt! Ő ettől még inkább elemében érezte magát! Komolyan fontolóra vettem, hogy lemegyek aludni a nappaliba, m fájt már a fáradtság. Mira ezt tökéletesen megérezte kis antennáival, és addig-addig rángatta a fejem alatti kispárnát, íg sikerült megkaparintania. Majd fogta, magára húzta, és elkezdett kukucsot játszani, mindamellett huncutul rám nézett és hangosan kacagott, h haha én nyertem! Ki tudna rá haragudni??? Folytak a könnyeink a nevetéstől, olyan jót mókáztunk 3asban. Majd miután már végképp össze akartam esni a fáradtságtól, sokadszorra megciciztettem, és végre az álammanók csillámpora hatott, és békésen elaludt.