2013. február 10., vasárnap
Kiskutya
Nem volt elég a mellgyulladás, Mira úgy gondolta, ha nem lehet kiskutyánk, majd ő helyettesíti e kis négylábút. Mindezzel nem lenne semmi gond, ha ő négylábra ereszkedve, körbe-körbe szaladgálna a házban, sőt ennek kifejezetten örülnék is. Nem, ő máshogy gondolta mindezt! Megmutatta, h hiába ő a legkisebb, de harapni ő tud a legjobban. Még önmagában még ezzel sem lenne baj. Igen ám, de a célpont az én cicim lett. Pontosabban a bal cicim. A jobbal semmi gondja nem volt, így azt szerencse nem bántotta. Viszont a bal cicimet csütörtökön úgy megharapta, hogy a kelleténél hangosabban rákiáltottam, h nem szabad. Utána együtt sírtunk. Olyannyira megharapott, h vérzett a cicim. Miután megnyugodtunk, felkerestük a gyógyszertárt lanolinért. Ma már egész elviselhető a helyzet. Kiváncsi vagyok, h a közel 1 cm, elég mély vágás mikor gyógyul be. Kiskutyánk azóta nem harap, igaz én is sokkal óvatosabb vagyok vele. Már a szájkosáron is gondolkodtam, de nem találtam olyat amivel szopizni is lehet.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése