2014. szeptember 5., péntek

4. bölcsis nap

Amióta szültem, fél2 körül mindig megebredek, és az esetek többségében wcre is kimegyek. Megebredtem, még sötét volt. Elkezdtem gondolkodni,  hány óra lehet. Mivel éreztem, hogy sokat aludtam, és tudtam hogy nem voltam wcn, ezért olyan 3 óra körülre tippeltem az időt. Ránéztem az órára, és meglepődtem. 3/4 6ot mutatott. Gyorsan felkeltem fürödni. :))
Délután másik barátnőm jött, a lányának a 18. szülinapjára fotókönyvet szerkesztunk. Sajnos nem sikerült befejeznunk. Mondtam neki jöjjön el holnap ugyanígy, de állította, nem fogok ráérni. Mondtam neki, hogy de biztosan igen, ő erősítette a nemet. Mondtam, hogy szülinapom csak hétvégén lesz, de ő csak elbeszélt a péntek délutáni talinkrol.
Bölcsi. Mira kicsit sírt, mert én nem mentem be vele a csoportba. De nem volt semmi gond, hamar megnyugodott. Végre az udvarra is ki tudták vinni őket. Ugyanis hétfőn és kedden egész nap szakadt az eső. Szerdán igaz nem esett, de még nagyon vizes volt minden.
Szülőkkel és nagyszülőkkel, akik szoktatunk be, nagyon jól bandáztunk. Közösen bújtunk el a gyerekek elől, amíg őket ki és be terelgették.
Kiderult, hogy kicsi a világ. Az egyik nagymama ott dolgozott ahol a férjem. Sőt a fia(akinek a kicsi fiát szoktatja), Vikim fizika tanára.

3. bölcsis nap

Minden szuperul ment. Mira nem sírt. Mára sikerült végre bevinni a poharat és a fogkefét. Az egyik gondozó néni meg is jegyezte viccesen, hogy péntekre meglesz minden. :))

Este Rami játékpénzének a kivágásával foglalatoskodtam, amikor Andi barátnőm hívott, hogy a körmösunk nem ér el. Mondtam neki, hogy délután lemerült a telom. A pénteki időpontot akarta átrakni, akkor már 3adszorra(akkor még fogalmam sem volt, hogy miért). "Kicsit sem voltam ideges", ezt érezte barátnőm is a hangomon. Felajanlotta, hogy átjön és segít vagdosni. Ezúton is még egyszer ezer köszönet neki, szerintem nélküle még ma sem végeztem volna. Ugye a körmös délelőtti időpontot adott. Mondtam, hogy nekem nem jó, maradjon az eredeti. Barátnőm kérdezte, hogy ugye nem fogok kiakadni? Megnyugtattam, hogy nem. Végül sikerült egy pénteki fél 1es időpontot találni, ami mind2őnknek jó lett.
9kor ment el a barátnőm, én beestem Mira mellé az ágyba, még fürdeni sem volt erőm.

2014. szeptember 2., kedd

Rami első igazi sulis napja (képes beszámoló)


indulás otthonról

sulinál

suli előtt

első napi rajz

kipakolás a táskából

padban


Bölcsi beszoktatás 2. nap

Mira eddig nagyon szuperül veszi az akadályokat. Természetes, hogy megyünk bölcsibe. Ma bő fél órát, majndme 3/4 órát nélkülem volt a csoportban. Kinnt voltam, közben óvatosan kukkoltam. Szépen elvolt, feltalálta magát. Persze ma is a wc volt a sláger. 5ször tuti volt. Száraz pelusban jöttünk haza. :) Holnap már leszoktató bugyikat viszek, mert elegem lett a pelenkázásból, úgy egyszerűbb. Bár holnap már többségében úgyis a gondozónők fogják csinálni. Ma ettünk ott először, és mi szülők is kaptunk ebédet. Spenót volt krumplival, sajtos főtt tojással és almaszeletek. Nem sokat evett Mira a főzelékből, de azt jóízűen megette. Almából viszont termelt rendesen, szerintem 4-5 szeletet biztosan megevett. És íme a képek:

boltosat játszok

ebédre várva

az első falatok

bambula :)

sokadik almaszelet

2014. szeptember 1., hétfő

Nem sikerült

Július közepén ugyan megfogadtam, hogy újrakezdem, pontosabban inkább folytatom a blogom, és rendszeresen írok bele. Nagyon nem sikerült, de most ha törik, ha szakad, minden nap fogok írni egy kicsit, és a nagy tervemmel is a megvalósítás köszöbét átlépem. Igaz már elkezdtem, de azt is nagyon abbahagytam.

2014. szeptember 1.- első nap

Nem találtam jobb címet ennek a bejegyzésnek. :)
Első nap az iskolában mindenkinek. Martinnak az utolsó középsikolai évének első napja, Vikinek szimplén egy új tanév első napja, Raminak élete első napja az iskolában. És Mirát sem hagyhatom ki, neki meg első nap a bölcsiben.

Martinról és Vikiről nem is írnék többet. Ők nagyon nem várták ezt a napot.

Bezzeg Rami! Már 2 hete minden nap megkérdezte mikor mehet már iskolába. Viki azt mondta rá nem normális. :) Remélem sokáig megmarad ez a nagy lelkesedése. Oviba menéskor mindig ő volt az utolsó, aki lejött reggelizni. Ma ő volt az első, és nemcsak a reggeliző asztalnál, hanem mindenben. :) 7 óra előtt már fogát megmosva útra készen állt, és kérdezgette mikor indulunk. :) A nagyok arcát látni kellett volna... Hatalmas örömmel, büszkén lépett be az iskola épületébe, hátán a még nem olyan nehéz táskával.

Mirával ma csak egy órát töltöttünk a bölcsiben. Nagyon megilletődötten, kicsit szomorúan lépett be a bölcsibe.

Érkezés a bölcsibe

Mira szekrénye

Kis kíváncsi

Szomorkásan

A csoportszobában

Megszeppenve lépte át a csoportszoba küszöbét. Először szégyenlősen szemlélődött. Majd leültünk játszani az asztalhoz. A röpke egy óra alatt kb 4szer voltunk WC-n. Nagyon megtetszettek neki a kicsi csapok és WCkagylók. :) Kb 5 percre bennhagytam egyedül, amíg Martinnal beszéltem. Utána meg ugyan benn voltam, de papírokat töltögettem ki. Nagyon szépen feltalálta magát, több játékot kipróbált, belevegyült a társaságba. Nem ellenkezett amikor haza kellett jönni, bár az egyik kislány iszonyatos hisztit levágott a nagymamájának, hogy ő uygan nem akar innen hazamenni. Mira meg is jegyezte, hogy rossz kislány. :) Remélem nem vette el Mira kedvét az egésztől, tudniillik a földön fetrengve ordított a kislány, szegény Mira nem tudta mire vélni, nem értette a szitut. Hazafele jövet az autóban megkérdeztem tőle, hogy jövünk-e holnap is, igen volt a válasz, bár az már nem tetszett neki, hogy anya holnap kicsit el fog menni. Azért bízakodom.

Ide írom, bár kronológiailag nem ide tartozik :)
Tegnap volt az évnyitó, és a gyerekek sulijában az a szokás, hogy a 12.esek kísérik be az elsősöket. Martin 12.es, Rami első. Együtt jöttek be. Gondolhatjátok, hogy nem bírtam ki könnyek nélkül. Szerncsére az idő akkor még kegyes volt hozzánk, a nap is kisütött majdnem. Bezzeg ma reggel iszonyatosan pocsék időre ébredtünk, fújt a szél, és szakadt az eső, 13 fok volt... Mondjuk szerintem most sincs több.

2014. július 14., hétfő

Újrakezdés, vagy inkább folytatás

Idő, idő, idő. Ez az amiből a legkevesebb van. Már nagyon sokszor megfogadtam, hogy minden nap jövök, és írok. De ez nagyon nem megy. Tudom, hogy mindenkinek arra van ideje, amire szeretné. Nagyon sajnálom, hogy hosszú-hosszú ideje nem írtam, mert olyan jó olvasni később a régi bejegyzéseket. De nem adom fel a próbálkozásom! Már több mint 2 éve kezdtem írni ezt a blogot. Ez nálam rekordnak számít! Nem foglalkozom az elmúlt időszakkal, hogy mik történtek.Pontosabban leírom most, de nem készítek új posztot számukra. Amit viszont mindneképpen pótolni fogok, az a Toscan útibeszámoló.

Június 13. - péntek, és egyben utolsó tanítási nap, 18 óra - évzáró Nem mondanám, hogy tökéletesen elégedett vagyok a nagyok bizijével. Martinnak 4 4ese lett, a többi 5-ös. Ami bosszant, hogy 3 olyan tantágy, ami számít a felvételi pontokhoz. Vikimnek 2 4ese lett, az egyik matek. A suszter cipője... :)

Június 19. - bölcsis szülői Mirának. 2 órás volt, nem részeletezem. Szívcske lett a jele.

Martin 2 hetet és egy napot dolgozott a suliban. Folyósót festettek és pakoltak, mert átépítik a sukit. A könyvtár helyén lesz az új biosz labor, oda még építenek hozzá. A régi rajz és technika termek és még pár terem helyét egybe nyitották, oda költözött a könyvtár, és a biosz labor helyére meg a rajzterem és techinkaterem költözik. 1500Ft-ot kaptak 4 óra munkáért. Én megdupláztam. Közben sikersen és eredményesen leérettségizett németből. 25-én volt a szóbeli. Reggel az első volt, levizsgázott, és ment dolgozni. :) 90%os lett a német érettségije. Lehetett volna jobb is. Szóbelin 1 pontot veszített, az írásbelin figyelhetett volna kicsit jobban is.

Viki június 16-án hétfőn utazott a tánctáborba, párjának az anyukája vitte őket. 21-én Martinnal közösen mentünk érte. Martin vezetett oda is és vissza is, mert 26-án megjött a jogsija.

Július 30-án reggel jött Zsani, Mira keresztszüleinek a lánya, délután Martin ment Pápára anyuhoz. Gyorsan eltelt a hét. Pénteken Győrköc fesztiválra mentünk, de mint előző nap kiderült csak este kezdődött. Sebaj. Zsani leszállt Csornán, Balázs jött ki érte, mi továbbzakatoltunk Győrig, ahol a belvárosban találkoztunk sógónőmmel és 2 gyerkőcével.

Győrköcfesztivál nélkül is szuper napot töltöttünk együtt, rengeteget nevettünk. Együtt vonatoztunk haza Pápára. Közben kiderült, hogy Robi nem ér haza addigra Toronyból, mire mi, így Martin jött ki elénk kicsit segíteni a cuccok cipelésében, és gyalog sétáltunk anyuhoz. Másnap anyós meglepi 60. szülinapja vot. Attól volt meglepi, hogy nem tudta, hogy megyünk, ebédet is úgy rendelt após. Remek délutánt töltöttünk együtt.

Vasárnap Martin vittük Fonyódligetre táborba, mi pedig Fenyvesen maradtunk fürödni. Mirénak nagyon tetszett a pancsizás.

Gyorsan eltelt a hét Martin nélkül. Pénteken mentünk érte a csajokkal, elég pocsék idő votl. Útközben volt ahol folyt az eső, alig lehetett látni. Martin szeretett volna vezetni haza, de nem engedtem, mert mégiscsak 7 ember életéről volt szó, uyganis a táncpárját és iker tesóját is mi hoztuk haza. Vasvár előtt már szárazak voltak az utak, ott átadtam a kormányt neki. Késő délután volt magántanítvány jött kislányával, KisRékával, hozzánk látogatóba. Győrben laknak, második babáját várja. Kis Réka augusztusban lesz 2 éves. Mirával egészen jól eljátszottak. Szombaton egyik barátnőmékhz voltunk Hortobágyi húsos palacsinta vacsin. Tegnap pedig másik barátainkkal ünnepeltük a mi gyerekeink szülinapját. Közös ebéd, majd szieszta és utána moziba mentünk. Ramit közben elvitte Martin egy szülinapi buliba, ahova hivatalos volt. Robi sajnos itthon maradt, egyrészt üygeletes volt, másrészt valakinek vigyáznia kellett Mirára. ESte pedig kivételesen közösen néztük a VB döntőt.