Folyamatos mókuskerék, jövés-menés. Sokszor azt sem tudom, hogy hol áll a fejem.
November 21-én meghalt Robi nagymamája, 86 éves volt. Szép kort élt meg, de még nyugodtan élhetett volna. Otthonban élt május óta, ahová azért vitte anyósom, h vigyázzanak rá, mert időskori szenilitásban szenvedett. Hát sajnos nem tették... 29-én volt a temetése. Ő volt a gyerekek utolsó dédije. Én nagymamám 2010 október 10-én ment el.
Robi mamáját úgy szerettem, mintha a saját mamám lenne. Minden évben a szülinapjakor, a névnapjakor, karácsonykor összegyűlt nála majdnem az egész család. Amikor Robival még "csak jártunk", nagyon sokszor az volt a program, hogy meglátogattuk őt. Mindig finom sütivel várt minket. Nemcsak akkor, hanem később is, akárhányszor mentünk mindig volt valami nála.
Temetés után hoztuk el hozzánk anyukámat is. Úgy volt, hogy 30-án Bécsbe megyünk, mert Martinéknak lett volna egy táncversenyük, de a csapatból sokan lebetegedtek, lesérültek, így lemondták a versenyt. Jó is volt az a nyugis 7vége.
Most pedig Brémába készülünk a Formációs világbajnokságra! Már csak 3at kell aludni addig. Várom nagyon!
Közben Mira elmúlt 19 hónapos, lassan 20 lesz. Egyre többet beszél, mondogat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése