Nagyon sok minden

Nem is tudom, hogy mit írjak. Annyi, de annyi minden mondanivalóm lenne, azt se tudom, hogy honnan kezdjem. Az biztos, hogy nem az elmaradásaimnál, mert akkor holnap estig itt ülhetnék és gépelhetnék. :)

Kezdem ott, hogy június 14-e, utolsó tanítási nap. Martin nem ment suliba, mert aznap volt a volt tánctárának a temetése Nagykanizsán. 11-kor indultak, felesleges lett volna bemennie, aztán hazajönni, átöltözni, érdemben úgysem csináltak már semmit. Délután 6kor, évzáró. Kérdéses volt, hogy hazaérnek-e. Így családostól már 5 óra után leparkoltunk a suli előtt, hogy legyen helyünk, és ne azzal menjen el még 10 perc, hogy parkolót keressünk. Apával megbezséltük, hogy ő megy be  Martin bizijéért. Az utolsó pillanatban mégiscsak hazaértek, az egyik tánctása hozta oda a sulihoz, én gyorsan vettem neki enni- és innivalót, hogy kibírja még az évzárót.

Viki is, Martin is igazgatói dícséretet kapott, Martin a táncért, Viki a tornáért.

Martinnak 5db négyese lett, ebből 4re vagyok csak mérges, abból is inkább csak 3-ra. Az etika az ami "nem számít", a német a tanárnő miatt lehetetlen jobbra. De hatalmas szerencse, hogy jövőre már elmegy, így van esély az 5ösre. A matekot az utolsó dolgozatával rontotta le, a javító dolgozat meg olyan nehéz volt, hogy sneki nem tudott az osztályban megcsinálni 2 feladatot, így elúszott az 5öse... A töri, meg azon múlt, hogy egy dolgozat jegyet duplán írt be a tanár (mindnekinek, mert vmi nagyon nagy dolgozat volt, 1-2 ponton múlott az 5e..., és az utolsó dolgozatánál pedig pontosan 1 ponton múlott), az angolt meg elnagyolta, túl magabiztos volt, és azért lett 4es. De nem baj, megvan a cél jövőre.

Vikinek 1db 4ese lett, matekból, úgy, hogy félévkor 4es volt, most egyel több 5öse volt, mint 4ese, az utolsó dolgozata pedig 4/5 lett... És nem adta meg a jobb jegyet a tanár. Csak érdekeségképp írom le, hogy az osztályukban 5 v 6 kitűnő lett, 12 gyereknek lett 1db négyese, és 8nak matekból, és a 8 közül kb a felének úgy, mint a Vikinek, hogy 5ösre állt, de félévkor 4es volt. Ez se baj, itt is lesz cél!
Mindenesetre én mindkettőjükre nagyon-nagyon büszke vagyok! Martinra azért, mert a magyar bajnokság és az európa bajnokság mellett sikeült ilyen bizit produkálnia, Vikire meg azért, mert végre elkezdett hajtani, és rájött, hogy miylen jó érzés 5ösöket kapni.

15-én mentünk de. Pápára, aznap volt anyu és Rami szülinapja, ill. a 25 éves általános iskolai osztálytalaálkozóm. És ráadásul Pápán ekkor volt a NEJ, Nemzetek Együttes Játékai, ami még talán 1990ben indult, és ma már csak egyszerűen Játékfesztivál néven fut.

A szülinap nagyon jól sikerült, mindneki örült az ajándéknak.

Az osztálytalálkozó jól sikerült, bár kevesen jöttünk össze, és a volt osztályfőnök is az utolsó pillanatban lemondta, de ennek ellenére mi nagyon jól éreztük magunkat.

A Játékfesztiválon a scajok kaptak egy-egy hajfonatot, majd mellékelek róla fotót. A lényege az, hogy ingyen van nagyon sok minden, pl ez a hajfonat is.

A múlt hét nagyon gyorsan elment, örültünk, hogy megjött a szuper idő, sok időt töltöttünk a szabadban. Apa is szabin volt, ő a szalonnasütőnk helyének építését folytatta. Majd ezt is dokumentálom fotóval.

És a legnagyobb esemény az ausztriai hosszú7végénk volt, a szokásos baráti társaságból még 2 családdal. Mi 3an vagyunk a társaság magja.Fantasztikusan jól sikerült, az időjárás is mellénk állt. Nagyon sok programot sikerült megvalósítanunk.

21-én, pénteken indultunk, du. értünk a szállásra, ide:
Jarnig hause
Bátran ajánlom mindenkinek, nagyon kedvesek a háziak, és ha közvetlenül nála foglaltok, akkor fele annyiba kerül, mint ha a Tiscovernél. Elhatároztuk, hogy ide még biztosan vissza fogunk menni, a környéken rengeteg a látnivaló, a program, győztünk választani! Az ár tartalmazott egy kártyát, amivel sokminden ingyenesen látogatható volt.
Így pénteken még átmentünk a közeli Tröpolachba, ott egy felvonóval tettünk egy kört.
Erről a felvonóról van szó.
Azért csak ennyit, mert Ausztriában minden bezár 4-5 körül. Amikor odaértünk, mondták, hogy felengednek minket, de nem szállhatunk ki. A hegy tetejére fel sem tudtunk már menni, mert már szedték össze a bobokat, így az utolsó előtti kiszállónál már fordítottak is vissza minket. Éééééés amint lefele haladtunk, egyszercsak megállt a felvonó. Viki és Rami kicsit bepánikoltak, hogy most mi lesz velünk. Nálam volt pár prospektus, telefonszámot kezdtünk keresni. Közben megbeszéltük, hogy elég nagy a kabin, tudunk aludni, Mira iszije nálam van, abból óránként 1-et kortyolhat mindenki.  Mire telefonon beszéltünk egymással, addigra el is indult a felvonó. Utólag kiderült, hogy lenn átkapcsolták raktározó állásra, és szépen szedték össze a felvonókat.

22-én szombaton a Turracherhöhe bobpályáját céloztuk meg:
Konkrétan ezt.
Miután mindenki kiélvezte a száguldást, utána hegyivasutazni indultunk. Mint kiderült amit a prospektusban kinéztünk, az nem hegyivasút, hanem egy felvonó, sőt nem is üzemel. Szuper! Nem estünk kétségbe. Ebédeltünk, majd egy közeli tóhoz autóztunk (van errefele bőven választék belőlük :) ), és hajókáztunk. Mikor leparkoltunk, elkezdett elég jól esni az eső, de minket ez sem tántorított el a célunktól, hogy hajókázzunk egyet.
Millstaettersee
Nemsokkal azután, hogy elindult a hajó, elállt az eső, és verőfényes napsütés kerekedett. Meg is pirultunk kicsit. Mi a különbség a magyar és az osztrák hajók között? Az, hogy nem akarják lenyúlni az embert! A jégkrémet ugyanannyiért lehetett megvásárolni a hajóm, mint bárhol máshol!
A hajókázás után a szállásunkra mentünk, vacsiztunk, majd a környéken egy hatalmasat sétáltunk.

23-án vasárnap 10 órakor hagytuk el a szállást. Hazafele az első úticélünk a Wörthi tó mellett lévő kilátó volt:
Pyramidenkogel
Lenyűgöző látványban volt részünk! Ezt kár lett volna kihagyni! Az érdekesség még, hogy felfele választható a lépcsőzés, és a gyors lift, lefele ezek mellett még csúszdázni is lehet. 120m hosszú csúszda vezet a mélybe, persze, ezt csak plusz pénzért lehet igénybe venni. Viki kipróbálta! :)) Ebédelni Veldenbe mentünk, ahol hemzsegnek a sportautósok legfőképpen az én martinom örömére, aki ránézésre, egytől egyig ismeri mindegyiket.
Mindezek után a 7vége lezárásaként Klagenfurtba a Minimundusba tértünk be. Sajnos nem tudtunk nyugodtan végignézni, mert "Párizsban elkezdett esni az eső, és az Eifeltorony alá nem tudtunk beállni". :) Így í végét már csak kutyafuttában néztük meg, de mindezek ellnére ez is hatalmas élmény volt mindegyikőnknek.
Minimundus

Tegnap Vikit vittem Gersekarátra a tánctáborba, apa pedig Martint anyukámhoz. Délután Vikim szobáját pakoltuk ki, mert ma délelőtt kifestette a festő. Még a takarítás és a visszapakolás vár rám. Ja meg szekrényt kellene venni.