16 év

Hihetetlen számomra, de igaz. Martin ma 9:30kor betöltötte 16. életévét. Olyan, mintha tegnap született volna, minden momentumra kristály tisztán emlékszem. Csodálatosan telt vele ez a 16 év, és nagyon remélem, h még nagyok sok ilyen közös 16 évben lesz részünk. Mindenkinek ilyen áldott jó gyermeket kívánok. Persze voltak rosszabb napok is ezalatt az idő alatt, de ki emlékszik azokra?! A rengeteg jó mellett eltörpül. Kívánom, h teljesüljön minden álma! Köszönöm, h Martin tett édesanyává, köszönöm, h van nekem. Íme így kezdődött élete: Első gyermekem 1995. novemberének első napjaiban foganhatott, és Mikulás napján lett pozitív a teszt. Várandósságom végig problémamentes volt. 1996. augusztus 2.-ára voltam kiírva. Elsején reggel elment a nyákdugó, de fájásaim nem voltak. Felhívtam az orvosomat, de mondta felesleges bemenni, várjak, amíg rendszeres fájások lesznek. Eltelt az egész nap fájások nélkül. Este nagyot sétáltunk a férjemmel, és már azon jártak a gondolataim, hogy én leszek az első, akiben benn marad a baba. Másnap hajnalban nagyon enyhe, de rendszeres fájásokra ébredtem. Reggelig még el-elbólintottam a méhösszehúzódások között, amelyek egyre sűrűbben jelentkeztek, de nem voltak erősek. 6 óra körül felébresztettem a férjemet, aki addig békésen szunyókált mellettem, és boldogan újságoltam, hogy indulhatunk. Már 3 perces fájásaim voltak, amikor telefonáltam az orvosomnak. Lezuhanyoztam, közben férjem telefonált a mentőkért, akik perceken belül meg is érkeztek. Ekkor már másfél perces fájásaim voltak. 7 óra körül kerültem fel a vajúdóba a férjemmel együtt. Megvizsgált az ügyeletes orvos, és közölte, hogy 2 és fél ujjnyira nyitva vagyok. 8 óra körül érkezett meg az orvosom, aki hamarosan burkot repesztett (ekkor már 3 és fél ujjnyira kinyílt a méhszáj), aminek hatására fájásaim elég intenzívvé, és szinte egybefüggővé váltak. 9 óra után kísértek a szülőszobába. Felfeküdtem az ágyra, lábaimat kiszíjazták és nem emlékszem már hányadik nyomásra, de nagyon könnyen 1996. augusztus 2-án délelőtt 9: 30-kor megszületett kisfiam. Határtalanul boldogok voltunk. Mivel úgymond „nagyüzem” volt, ezért csak egy pici időre hozták oda hozzánk, akkor valamennyit szopott, de délutántól már az osztályon folyamatosan együtt voltunk. Sajnos a gátsebemmel nagyon sokat szenvedtem, még szülés után két héttel se tudtam ráülni.