21. század?!

Nem is tudom hol kezdjem. Mira beteg volt. 4 hete csütörtökön kezdődött. Kötőhártyagyulladás, láz, AB, jobbulás, egy láztalan nap, majd 40fokos láz, amit nem tudtunk egész délután lehúzni, így ügyelet. Ismerős orvos, diagnózis: középfüllgyulladás. Régi AB elfelejt, kaptunk újat. Mondta az orvos, hogy vigyük el fülészhez is azért. Ez volt csütörtökön. Hétfőn du-ra kaptam időpontot. Délelőtt voltunk a háziorvosnál, ahol kaptunk igazolást, újat, egész hétre. Délután kimaradt a FOG, így kaptunk új időpontot múlt hétfőre. Megvizsgálta az orvos, mondta hogy szépen gyógyul, de még van savó a fülben. Kaptunk egy orrsprayt, és egy szirupot, mindegyikből este kellett adni Mirának. Egy hónapon át, utána kontroll, hogy megszűnt-e a savó. Csütörtökön este megdöbbenve tapasztaltuk, hogy nem hall szinte semmit Mira. Miután beadtuk a gyógyszereket, utána vált aggasztóvá a helyzet. Ha mögötte szóltunk hozzá, meg se hallotta, hogy beszélünk hozzá. Másnap elutaztunk, természetesen leálltam a 2 gyógyszerrel. Hétvégén kicsit javult a helyzet, de nem számottevően. Tegnap volt a húsvéti utáni első munkanap. Telefon az orvosnak. Többszöri hívás után sem vette fel. Telefon az SZTK-ba, ahol bunkó módon elhajtott az asszisztens, hogy menjek a házi orvoshoz, ő csak időpontot tud adni, ami kb 2 hét. Tudom, hogy nem kell beutaló, a háziorovs visszaküldene. Hallásvizsgálatra meg csak ők adnak beutalót. a kör bezárult. Elsírtam magam. Mit csinálnék, ha nem engedhetném meg hogy magánorvoshoz vigyem a gyerekem? Telefon egyik orvos barátnőmnek, hátha tud valamit intézni. Nem dolgozott, így mondta nem tud azonnal. Várakozás közben elkezdtem guglizni, hátha találok magán hallásvizsgálatot is végző orvost. Sikerrel jártam. Sok-sok várakozás után bejutottunk. 5, azaz öt perc után megállapította, hogy igen ott a savó a fülben, majd röhögve közölte, hogy ne váérjam, hogy a kapott gyógyszerektől az onnan el fog tűnni, azonnal ki kell venni a gyerek manduláját, még akkor is nehéz lesz onnan eltüntetni a savót, ami valami kocsonyás cucc. Még szerencse, hogy várakozás közben tájékozódtam, és ott a magánkórházban potom 180E-ért ki is veszik, nem is kell várni. Szép udvariasan mondtam az orvosnak, hogy jó, jó de mi ezt nem tudjuk vállalni 4 gyerekkel, főleg úgy, hogy a legnagyobb most ballag. Oké, de a kórházban több mint 3 hónap. Mondtam, tudom. Mindezek után az 5 percért kiállított 10E Ft-ról nyugtát, és még leletet sem adott... Undorító.
Holnap megyünk egy 3. orvoshoz, magánba természetesen. Ő műtötte a nagyokat is. Kíváncsi leszek ő mit fog mondani. Természetesen csak a középfüllgyulladást mondom, a másik 2 orvost meg sem említem.

Egy fotókiállítás: Szemtől szemben

A történelem sosem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé. De maga a TÖRTÉNELEM mindig érdekelt. Érdekesnek találtam szüleim, nagyszüleim elmesélését a régi időkről. Édesanyám, édesapám is mesélt a 2. világháború borzlmairól. Mindketten sajnos átélték. Édesapám 10 éves múlt, édesanyám 3 éves volt, mikor kitört hazánkban is a háború.
A holokaust évfordulója révén beszélgettünk édesanyámmal, sajnos édesapám már nem él. Elmesélte, hogy milyen szörnyű volt látni ahogy bevagonírozták azt a rengeteg embert. Szemtanuja volt, mivel a vasút mellett laktak. Ételt próbált adni a vagonból kinyúló kis kezeknek. Ő maga is 6-7 éves volt. A csendőr észrevette mindezt, és a síneke rántotta. Ma is élénken emlékszik rá. Döbbenet.
Nem értettem, hogy miért viselték a "kanári sárga" csillagot. Hiszen ha nem tették volna, akkor nem látják, hogy ki zsidó, ki nem. Most a kiállításon megértettem. Ha valaki nem viselte, azonnal deportálták. Tudták ki tartozik oda, kinek kell viselni. A kiállítás kurátora elmesélte, hogy egy 6 éves kislány kint játszott a saját házuk kertjében csillag nélkül, észrevették, és azonnal vitték az édesanyjával.... Szörnyűség
Miért? Miért? Miért? Miért bántották őket? Mit vétettek ők? Kinek ártottak? Kit bántottak, hogy ilyen kegyetlenségben kellett részesülniük? Hogy lehetett, hogy egy valaki kitalált egy ilyen szörnyűséget, és sokan egyetértettek vele, és végrehajtották? Nem értem.
Örülök, hogy nem akkor éltem, és nem zsidóként. Megrendítettek a kiállítás fotói, a történetek. Őszintén együttérzek mindenkivel.

Haladok

Szép sorban pipálhatom ki az elkészült dokumentumokat. Végeztem az intézményi értékeléssel, és az óratervekkel is. Már csak a hozzájuk fűzött reflexiók vannak hátra. És még a következők:

1. Tematikus terv reflexiója
2. A 6db óraterv reflexiója
3. Esetleírás
4. hospitálási napló reflexióval
5. 2 szabadon választott dokumentum

Farsang 2015.

Rami a 4 évszak

Kora reggeli gyerekszáj

Barátnőm jött vért venni anyukámtól. Miután elment Mira kérdezi anyutól:
-Mama nem fájt a szúró?

Lassan, de biztosan

Ma készen lettem egy óratervvel és a szakmai utam értékelésével.
A következők hiányoznak még:

1. Intézmény bemutatása
2. Tematikus terv reflexiója
3. Még 5db óraterv
4. A 6db óraterv reflexiója
5. Esetleírás
6. hospitálási napló reflexióval
7. 2 szabadon választott dokumentum

Akárhogyan is nézem ez még sok. Nem is kicsit. Bele kell húznom.

Tematikus terv és csoportprofil

Ma sikerült végre befejeznem a tematikus tervet (már csak a 6db óraterv van), és a csoportprofilt is megírtam. Ami még hátra van azok a következők:
szakmai életutam
tematikus terv reflexiója
saját fejlesztésű feladatlap bemutatása, értékelésem reflexiója
a háziverseny leírása, dokumentálása, bemutatása, reflexiója
szabályrendszer...
tanulói önállóság fejlesztése...
hospitálási napló