Őszi szünet

Nagyon jól telt, bár igazából semmi különöset nem csináltunk. De már maga az együttlét szuper volt. Igaz, a hét elején, hol az egyik nagy, hol a másik volt edzésen. Martin délelőtt, hétfőn-kedden-szerdán, Viki délután, hétfőn-kedden. Marcus a német edző tartotta az edzéseket. Apa is dolgozott szerdáig, így csak csütörtöktől töltöttük igazán együtt az időt. Aznap mentünk Pápára anyukámhoz, ill. anyósékhoz. A temetőlátogatást az eső kicsit megzavarta. Anyóséknál élvezték a gyerekek az unokatesókkal töltött időt. Sajnos péntek este jönni kellett haza, mert Martinnak szombat de. is edzeni kellett. Tegnap Mirával hármasban elmentünk bevásárolni. A Tescoban már kitették a kimért szaloncukrot, vettem is mindegyik ízből 5-5db-ot kóstolónak. A mi részünket el is tüntettük apával hazafele jövet. Raminak úgy adtuk át a zacsit, hogy találkoztunk a Mikulással. Látni kellett volna azt a csillogó szemű tekintetet. Majd édesen ezt mondta: Volna szólhattatok, hogy én is menjek, mert szerettem volna én is találkozni a Mikulással. Mostanában ez a volna, mindig előre kerül, és előszeretettel használja Rami. :)