Emlékek

Mostanában egyre többször nosztalgiázom. Öregszem? Nem, biztosan nem. Legalábbis nem ezt érzem. Korral jár? Lehet, de nem feltétlenül. Sokkal inkabb magyarázható azzal, h rohan az idő, és egyre jobban nőnek a gyerekek.martin már elmúlt 16 éves. Élénken él még bennem, amikor én voltam ennyi.olyan mintha tegnap lett volna, aztán már 22 éve. Már ismertem Robit.hihetetlen! De visszakanyarodok oda, ahonnan indultam. Emlékek. Tegnap is, ma is Martinnal kapcsolatosan ugrott be 2 emlékkép. Tegnap az, amikor bölcsis volt, és én bicajjal mentem érte munkából, mindig ebéd után, májd együtt tekertünk haza. Pontosabban én tekertem, ő ült mögöttem az ülésben. Akkor még csak 1 autónk volt. Olyan mélyen belémégtek ezek a pillanatok, h szinte éreztem a menetszelet. Akkor, nem gondoltam volna, h ennyi év távlatából ilyen kristálytisztán tudom majd felidézni. Ma pedig az jött elő, amikor Martinnal voltam várandós. fősulin végzős voltam. Minden hét hétfő du. Elsétáltunk megnézni a készülő lakásunk. Az első saját otthonunkat. Az is eszembe jutott, h mennyire másként éltem meg a pocakosságom, mégis mindenre tökéletesen emlékszem. Szép volt, jó volt, talán igaz sem volt.