Mikulás és Sherlock Holmes 2. befejező rész

Ott tartottam, h kikísérte Robi a Mikulást, és én már sejtettem, h nem más mint Zoli, aki kedveskedni akart. Minden passzolt, legfőképp a málnapálinka, hiszen Robival szoktak koccintani vele. Robi telefonált, h megköszönje e kedves gesztust, de hárított ő is, és a felesége is. Na jó, de akkor ki lehetett az álarc mögött. Heves telefonálásba kezdtem, h végére járjak a dolognak. Minden közeli ismerőst felhívtam. De senki nem vállalta magára. Ezutan próbáltunk találgatni Robival. Robi szerint, ha az ismerősök közül senki nem volt, akkor csakis a pap lehetett. Szerintem nem, mondtam Robinak, de végülis lefekvéskor megegyeztünk, h ő, mert jobb ötletünk nem maradt. Megbeszéltük, h másnap puhatolózok a szomszédoknál ez ügyben. Majd a hajnali szopinál, mint akit fejbe dobtak, jött a megérzés, h dehogy a pap, ő tuti nem hozna málnapálinkát! Mert a málnapálinkából indultam ki, hisz az volt a JEL. Ha nem a Zoli volt, csakis a Gábor lehetett! Reggel Robi is megerősített a gondolatomban, mert ő meg a kézfogásból indult ki, és mondta, h a Gabinak is olyan a kézfogása, mint a Mikulásé volt. Újabb telefon. Nem vette fel. Nem hagytam annyiban, tudni akartam azonnal, igy telefonáltam a feleségének. Nehezen, de bevallotta. Így nyomozásom sikerrel járt. Mint kiderült, már 5 éve az egyik közeli faluban ő az ovisok Mikulása. Nagyon profin csinálja! Elhiszem, h mindig hívják. Ja és mellesleg otthon is ő a nagyszakállú! :))