Hullámok, áramszünet, kórház

Csak nem jutok el odáig, hogy nyugodtan, összeszedetten írjak. Most is csak azért írok, hogy életjelet adjak magamról olvasóimnak, márha olvas egyáltalan vki. :) Mögöttem hatalmas adag vasalnivaló... A 2 nagycsaj szobájában rendet kellene rakni. Főleg Raminál. Vikinél nehezebb, mert uyge ő most egy ideig kénytelen dobozok közt élni.

Mai napom egy katasztrófa volt. Legalábbis a de. Kezdődött azzal, hogy vinnem kellett Mirát a szemészetre a kórházba. 9-10 közöttre beszélte meg a barátnőm az orvossal a szemátmosást. Immár harmadszorra... Sajnos születése óta még mindig könnyezik a jobb szeme. Ha nem csepegtetek, akkor reggelre castagon becsippásodik. Szóval a reggel készülődéssel indult. Mivel jött keresztapám és unokatesóm is, ezért a lakásban a csatateret fel kellett számolnom indulás előtt. Bepakoltam a mosógépet, közben vmi eszembe jutott, így elfelejtettem elindítani. Még szerencse, mert rá pár percre elment az áram. Mire indulásra készen voltunk, már majdnem 9 volt, ekkor hívott a férjem, h áramszünet lesz. Mondtam neki, h kösz, h időben szólsz, már tudom. Indulnék, a kórházba. Erre ő: Nem tudsz menni, mert nem nyílik a garázskapu. Na innen nem részletezem tovább a beszélgetésünket, a lényeg az, h kiakasztott egy pillanat alatt. Nagykislány révén megoldottam a problémár és elindultam Mirával. Barátnőm rendelőjében lepakoltam a cuccainkat, mivel muszáj volt babakocsit kivenni az autóból, ugyanis a kórházhoz képest Kínában tudtam csak megállni, mert máshol nem volt hely. Nem így terveztem, nem akartam a barátnőmet zavarni, de olyan messziről nem akartam cipelni Mirát. A szemészet babkocsival eléggé nehezen megközelíthető. Fél 10 után már papírunkat beadva a szemészeten csücsültünk. Persze az orvos a műtőben... Közben megérkezett unokatesóm is, így közösen vártunk, majd hallgattuk Mira keserves sírását. Véres-könnyes szemmel hozták ki. Remélem ezúttal sikerült úgy átmosni, hogy többet nem kell mennünk. Ezelőtt ugyanis sosem vérzett egyik alkalommal se. Utána vígasz szopi, és elmúlt már dél mire elhagytuk a kórházat... A du. viszonylag nyugisan telt.

Ja és tegnap megmozdult Rami első foga. Nagyon nagylánynak érzi magát!!!

Vegyes

Most csak címszavakban, h miről szeretnék írni, mert itt visít az ölemben Mirus.
Viki szobája
13 hós helyzet
táncpartner
a blog ereje

Latin formációs EB Vilnius 2013.

Martinék itt láthatóak videón a középdöntőben Vilniusban.

És egy kép:

Latin formációs EB

Csak rövid helyzetjelentés, mert rengeteg dolgom van, és Mira is itt ül az ölemben.

Martinéknak nagyon-nagyon jól sikerült a tegnapi nap!!! Bejutottak a középdöntőbe, és több x-szel, mint a másik magyar csapat!!! Ez nagyon-nagy szó! Onnan nem jutottak tovább, de nem is ez a lényeg, mert úgy mentek ki, hogyha nem utolsók lesznek, az már nagyon jó. Túlteljesítették a kitűzött célt. A középdöntőben a másik magyar csapat előttük végzett 1-gyel, csupán azért, mert a "kedves" magyar pontozó rájuk tette azt a bizonyos x-et. Amivel önmagában nem is lenne semmi baj, csak tudni kell, hogy ő a mi városunk szülötte, és itt él... No komment... Annak viszont örülünk, hogy a döntnök odament az edzőkhöz, és megdícsérte őket, a csapatot. Ennél nagyobb elismerés nem is kell! Hajrá VB!

Csótó futás

Na míg arra gondolnátok, h milyen ügyes vagyok, h elkezdtem futni, máris el kell oszlatnom eme tévgondolatotokat.
Rami már tavaly is könyörgött, h vigyem el Csótó futásra. Mivel du. van, és du.magántanítok, így muszáj volt nemet mondanom. Most átszerveztem a tanítványaim, így teljesítettem a kérését. Elképesztően lelkesen készülődött. Reggel figyelmeztetett, h itthon ne hagyjam a sportos ruhájét, és a nevező papírt.
Nem tudom hányan indultak az ő korosztályukban, talán 40en, 50en. Ő az előkelő 21. helyett szerezte meg. Nem kis távot kellett teljesíteniük, 450m-t futottak. Büszke vagyok rá, h végigfutotta!

5. és 6. fog

Mindig elfejtem megírni, hogy május 6án, hétfőn vettem észre, h Mirának kibújt a jobb és bal felső 2ese is, így 6 fogúvá vált a kisasszony. Előtte héten 7közben amikor néztem, akkor még nem tört át, így vmikor 7végén történhetett meg a dolog, de különösebben nem szenvedte meg.

A múlt

Már nagyon sokszor eszembe jutott, hogy a naplót, amit írtam, még kézzel, megörökítem ide is, és ahogy időm engedi bemásolom. Kettős célja van, így duplán megőrzödik, és közben pedig nosztalgiázom is. Martinnal mikor kismama lettem, akkor kezdtem írni, aztán közben megszakítottam, majd mikor Vikivel várandós lettem megint vezettem, de aztán végleg abbamaradt, Így utólag nagyon sajnálom, mert azért jó visszaolvasni. Na de majd most! Most semmi nem állhat az útamba, hogy ne írjak. Lesz mit olvasni a gyerekeimnek, unokáimnak, dédunokáimnak.