Rég írtam

Ennek pusztán prózai oka van, se időm, se kedvem nem volt hozzá. A 7 elég mozgalmasan telt. 4én hazahoztuk a nagyokat a tánctáborból. Mikor mentünk értük bemutatót tartottak. Jó érzés volt látni egy hetük munkáját. Du. fellépésre vittük őket. Ezen a 7en megkezdődött Martinnak az Evita próbái. Erről inkább nem írok. 9.én Zánkán voltunk táncversenyen, 13 pontot hoztak, 36ból 23-26.ak lettek. Pech, mert 22es elődöntő volt. Majd legközelebb. Mira hisztis kiscsaj, ha épp nem az van, amit ő szeretne. 7főn volt 16 hetes. 5390g. Napi kétszer 60ml v csak egyszer 90ml pótlást kap. Éjjel továbbra is 2 óránként ébred. Elég egyik cici, és alszik is vissza. A héten megkezdtem a kiságyba visszaszoktatását, ami egész sikeres, a ma éjszakát leszámítva, mivel 2től fél5ig szopi-bealvás-ágyba vissza-feléébredés-szopi kört ismételtük. És az egészben az a poén, h nem a visszatevésre ébredt fel, hanem utána pár perccel...

16 év

Hihetetlen számomra, de igaz. Martin ma 9:30kor betöltötte 16. életévét. Olyan, mintha tegnap született volna, minden momentumra kristály tisztán emlékszem. Csodálatosan telt vele ez a 16 év, és nagyon remélem, h még nagyok sok ilyen közös 16 évben lesz részünk. Mindenkinek ilyen áldott jó gyermeket kívánok. Persze voltak rosszabb napok is ezalatt az idő alatt, de ki emlékszik azokra?! A rengeteg jó mellett eltörpül. Kívánom, h teljesüljön minden álma! Köszönöm, h Martin tett édesanyává, köszönöm, h van nekem. Íme így kezdődött élete: Első gyermekem 1995. novemberének első napjaiban foganhatott, és Mikulás napján lett pozitív a teszt. Várandósságom végig problémamentes volt. 1996. augusztus 2.-ára voltam kiírva. Elsején reggel elment a nyákdugó, de fájásaim nem voltak. Felhívtam az orvosomat, de mondta felesleges bemenni, várjak, amíg rendszeres fájások lesznek. Eltelt az egész nap fájások nélkül. Este nagyot sétáltunk a férjemmel, és már azon jártak a gondolataim, hogy én leszek az első, akiben benn marad a baba. Másnap hajnalban nagyon enyhe, de rendszeres fájásokra ébredtem. Reggelig még el-elbólintottam a méhösszehúzódások között, amelyek egyre sűrűbben jelentkeztek, de nem voltak erősek. 6 óra körül felébresztettem a férjemet, aki addig békésen szunyókált mellettem, és boldogan újságoltam, hogy indulhatunk. Már 3 perces fájásaim voltak, amikor telefonáltam az orvosomnak. Lezuhanyoztam, közben férjem telefonált a mentőkért, akik perceken belül meg is érkeztek. Ekkor már másfél perces fájásaim voltak. 7 óra körül kerültem fel a vajúdóba a férjemmel együtt. Megvizsgált az ügyeletes orvos, és közölte, hogy 2 és fél ujjnyira nyitva vagyok. 8 óra körül érkezett meg az orvosom, aki hamarosan burkot repesztett (ekkor már 3 és fél ujjnyira kinyílt a méhszáj), aminek hatására fájásaim elég intenzívvé, és szinte egybefüggővé váltak. 9 óra után kísértek a szülőszobába. Felfeküdtem az ágyra, lábaimat kiszíjazták és nem emlékszem már hányadik nyomásra, de nagyon könnyen 1996. augusztus 2-án délelőtt 9: 30-kor megszületett kisfiam. Határtalanul boldogok voltunk. Mivel úgymond „nagyüzem” volt, ezért csak egy pici időre hozták oda hozzánk, akkor valamennyit szopott, de délutántól már az osztályon folyamatosan együtt voltunk. Sajnos a gátsebemmel nagyon sokat szenvedtem, még szülés után két héttel se tudtam ráülni.

Pozitív változás

Ma de. Mira rekordot döntött. Na nem olimpiait, csak szimplán "anya nélkül ellevésit". Kerek 1 órán keresztül eldünnyögött. Igaz nem magában, hanem Rami bébiszitterrel, de csendben volt, JÁTSZOTT! És ez hatalmas szó! Még előtte a hiperaktívitásról keresgéltem a neten, biztos megérezte, és biztosított róla, h nyugi anya, tudok én nyugis baba is lenni. Majd mindezt megismételte du. Boltba mentünk és példásan viselkedett akkor is! Sehol egy vinnyogás, nyekergés. Megtarthatnád ezt a jó szokásod!

Boldog vagyok

Igaz nehézségekkel küzdünk, de mindezek ellenére boldog vagyok. Legfőképpen azért, mert eddig úgy alakul az életünk, ahogy terveztük. Na jó a válságot nem kalkuláltuk bele, de annak ellenére is nagyon jól érzem most magam a bőrömben. Nem mondom azt, h jobban örülnék annak, ha könnyebben menne minden, nem lennének adósságaink, de a boldogsághoz megvan mindenünk. Sokak ennél jóval rosszabb körülmények közt élnek, ezért nincs okom a panaszra. Egy régi blogomban írtam egy "álomnaplót" pár évvel ezelőtt. Talán tavaly volt, h megnéztem, és megdöbbenve tapasztaltam, h nagyon sok minden már teljesült belőle. Tudom, h továbbra is jól alakul az életünk, és teljesül minden álmunk, csak türelmesnek kell lenni.

11 év

Vikim ma 14.25-kor töltötte be a 11. életévét. Olyan, mintha csak most született volna, el sem hiszem, h már 11 éves. Hogy is indult az élete? 2001. július 31-én hajnalban rendszertelen fájásokra ébredtem. nagyon gyengék voltak, ezért nem tulajdonítottam nekik nagy jelentőséget, vissza is aludtam. Reggel mondtam a férjemnek, hogy mi történt, de hozzátettem, hogy még a nyákdugó nem ment el. Mondta, hogy akkor még ma sem lesz semmi. Lezuhanyoztam, és utána vettem észre a véres váladékot. Ujjongani tudtam volna örömömben. Igen ám, de fájásaim már nem voltak. Aznap délelőttre voltam berendelve szívhang vizsgálatra az orvosomhoz. Be is mentem 9-re. Elújságoltam neki a történteket, és így a szívhang-mérő mellé a fájás-mérőt is feltette. Letelt az idő, de fájások semmi. Azzal búcsúztunk el, hogy hívjam, ha erős 8-10 perces fájásaim lesznek, vagy ha gyengék, de 4-5 percesek. Hazajöttem, ekkor kb. fél 11 volt. Nekiálltam ebédet főzni, és közben ismét beindultak a fájások. Most is gyengék és kb. 8-9 percesek voltak. Eközben ment el a nyákdugó másik része. Ekkor már gondoltam, hogy ebből estére talán baba lesz. De annyira nem voltak erősek a fájások, hogy közben beszéltem telefonon anyukámmal, és kétszer a barátnőmmel, és ők semmit nem vettek észre. Dél felé már 3-4 perces fájásaim voltak, de még mindig simán ki lehetett őket bírni. Felhívtam a férjem, mondtam neki jöjjön haza gyorsan enni, mert szerintem indulnunk kell. Hazajött, nekiálltunk enni. Én nem mertem csak pár falatot enni, mert mi van, ha viszontlátom szülés közben... Fél egy körül felhívtam az orvosom, mondtam neki, hogy mi a helyzet. Mondta, hogy nyugodtan ebédeljünk meg, induljunk be a kórházba, jelentkezzek az ambulancián, és majd a szülőszobán találkozunk. Így is tettünk. Egy óra körül értünk be a kórházba.Várni kellett egy kicsit, ekkora azért már erősebbek voltak valamivel a fájások, de még mindig 3 percesek, és könnyedén elviselhetőek. Megjött az ügyeletes orvos, odaadtam neki a kiskönyvem, és mondtam, miért jöttem. Behívott a vizsgálóba. Ez az az orvos volt, aki dysmat gyanúval a 37. héten beutalt szívhangra és ultrahangra a kórházba. Most is azzal kezdte, hogy milyen kicsi a pocakom, és ez nagyon kicsi baba lesz. Mondtam neki, hogy akkor 2600g-nak mérték, tehát nem lesz ő olyan kicsi. Megvizsgált, és szó szerint így mondta: Maga 1, 2, több mint 3 ujjnyira nyitva van. Meglepődtem, és rákérdeztem, hogy mikorra várható a baba. Közölte, hogy ha minden simán megy, akkor egy órán belül. Ekkor meglepetésemben majdnem leszédültem a vizsgáló asztalról. Kikéredzkedtem, hogy hadd telefonáljak az orvosomnak. Felhívtam, és elmeséltem mi újság. Meglepődött, de mondta azonnal jön. Megtörtént a betegfelvétel, és kb. fél kettő körül kerültem fel a szülőszobára. Az orvosom együtt öltözött át a férjemmel. Felfeküdtem a szülőágyra, és nem szíjazott ki, aminek nagyon örültem, majd megrepesztette a burkot. Ekkor már 4és fél ujjnyira voltam nyitva. Mondta, hogy várjunk a tolófájásokra. Igen ám, de nem hogy tolófájások, hanem semmilyen fájások nem voltak. Kb. 10-15 perc múlva mondta, na jó, akkor álljak fel, hogy segítsen a gravitáció. Így is lett, ismét beindultak a fájások. 3 percenként jöttek, 1 perc hosszúak voltak, de elviselhetőek. Férjemmel még nevetgéltünk is közben. Egy idő után éreztem, hogy már nyomnom kellene. Visszafeküdtem, és mondta az orvosom, hogy nyomjak egy próbát. Ekkor kézzel elsimította a méhszájat, és már csak a fájásokat vártuk. Mikor jött egy fájás, és amire a nyomásra készültem vége is lett a fájásnak. Közben odajött már a szülésznő is, egyik oldalamon ő, a másik oldalamon az orvosom ült. Mivel olyan gyengék és rövidek voltak a tolófájásaim, ezért teljesen az ő utasításaikat követtem, hogy még egyszer cseréljek levegőt, nyomjak még. Biztatásuk nagyon sokat segített, mert az első levegőnél elmúlt egyből a fájás. Kb. a 4.-5. fájás, első levegőcseréje után bukkant ki a baba feje. Kinyitottam a szemem, megnéztem, majd mondták, gyorsan cseréljek levegőt, nyomjak egy nagyot, és így ki is csusszant teljesen a baba. Mondták, hogy kislány, de nem akartam elhinni. Már nem emlékszem hányszor, de nagyon sokszor megkérdeztem, hogy tényleg? Elvágták a köldökzsinórt, leszívták az orrát, és egyből a pocakomra tették. Köszöntöttem, beszéltem hozzá, a hangomra megnyugodott, és édesen pihente a hosszú út fáradalmait. Közben megszületett a méhlepény is. Amin a túlhordás jelei látszottak, holott csak aug. 4-re voltam kiírva. Sőt a kicsi keze is fel volt ázva. Elvitték megmérni, megfürdetni, felöltöztetni, majd betették az inkubátorba egy óra hosszára melegedni, ahová a férjem is elkísérte. Itt Szombathelyen mindegyik babát beteszik az inkubátorba. Kislányom hivatalos méretei: 2900g és 48cm. Miután végzett az összevarrásommal az orvosom, átvittek a megfigyelőbe. Miután letelt az egy óra, odahozták lányomat is, és megszoptattam. Majdnem egy óra hosszat velünk volt. Ekkor elvitték, engem meg levittek az osztályra. Este fél 8 után láttuk egymást ismét. Nagyon jó baba volt már a kórházban is, mert 5-6 óránként evett, bár igaz, hogy akkor 2 óra hosszan. Próbáltam én keltegetni 2-3 óránként, mert féltem, hogy besárgul, de nem volt hajlandó felébredni. Amikor kinyitotta a szemét, gyorsan megkínáltam cicivel, de nem fogadta el, visszaaludt. Majdnem minden csecsemős nővért megkérdeztem, hogy mit tegyek de mindegyik mást mondott. Besárgult egy kicsit, de csak élettani sárgaság volt, mert nem kellett tőle emiatt vért venni. Gátsebem ezúttal nagyon gyorsan gyógyult, másnap már rátudtam ülni, és a seböblítéskor a szülésznő megkérdezte: Magának tényleg volt gátmetszése? Mert már nem is látszik. Minden nap bejött meglátogatni az orvosom, érdeklődni, hogy van-e valamilyen panaszom, ami nagyon jól esett. Szombaton, mikor letelt a 96 óra levették tőle a sarokvért, és jöhettünk is haza.

2 gyerekes lét

11 évvel ezelőtti felállásban működik kis családunk a 7en. Ugyanis a nagyokat ma tánctáborba vittük. Nagyon furcsa ez az állapot. Túl nyugis, csendes. Már akkor hiányoztak, mikor hazaértünk. Kiváncsi leszek, hogyan telik nekik. Még egyikőjük se volt ottalvós táborban ilyen hosszú ideig. Viki egyáltalán nem volt még így el, Martin 3 v 4 napra volt az általános iskolai osztállyal erdei iskolában, de az azért más.

Anyai érzések

Egy hete vasárnap megszült egy gyerekkori barátnőm. Kisfia lett, Marcell. Belőlem pedig előtörtek az anyai érzések. Tudom, h megbeszéltem magammal, h nem szülők többet, Mira az utolsó baba, de akkor éjjel, elfogott a vágy, és az zakatolt csak az agyamban, h de jó lenne megint pocakosnak lenni, és megint átélni a szülés csodálatos élményét. Persze Mira hamar visszazökkentett a valóságba, és rávezetett, h ennyi, és nem több, én 4 gyerekre vagyok kalibrálva. De azért jó volt álmodozni kicsit, és gondolatban átélni újból mindegyik gyerkőcöm születését.