A történelem sosem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé. De maga a TÖRTÉNELEM mindig érdekelt. Érdekesnek találtam szüleim, nagyszüleim elmesélését a régi időkről. Édesanyám, édesapám is mesélt a 2. világháború borzlmairól. Mindketten sajnos átélték. Édesapám 10 éves múlt, édesanyám 3 éves volt, mikor kitört hazánkban is a háború.
A holokaust évfordulója révén beszélgettünk édesanyámmal, sajnos édesapám már nem él. Elmesélte, hogy milyen szörnyű volt látni ahogy bevagonírozták azt a rengeteg embert. Szemtanuja volt, mivel a vasút mellett laktak. Ételt próbált adni a vagonból kinyúló kis kezeknek. Ő maga is 6-7 éves volt. A csendőr észrevette mindezt, és a síneke rántotta. Ma is élénken emlékszik rá. Döbbenet.
Nem értettem, hogy miért viselték a "kanári sárga" csillagot. Hiszen ha nem tették volna, akkor nem látják, hogy ki zsidó, ki nem. Most a kiállításon megértettem. Ha valaki nem viselte, azonnal deportálták. Tudták ki tartozik oda, kinek kell viselni. A kiállítás kurátora elmesélte, hogy egy 6 éves kislány kint játszott a saját házuk kertjében csillag nélkül, észrevették, és azonnal vitték az édesanyjával.... Szörnyűség
Miért? Miért? Miért? Miért bántották őket? Mit vétettek ők? Kinek ártottak? Kit bántottak, hogy ilyen kegyetlenségben kellett részesülniük? Hogy lehetett, hogy egy valaki kitalált egy ilyen szörnyűséget, és sokan egyetértettek vele, és végrehajtották? Nem értem.
Örülök, hogy nem akkor éltem, és nem zsidóként. Megrendítettek a kiállítás fotói, a történetek. Őszintén együttérzek mindenkivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése