Hétfőn aerobic után rosszul lettem. Nem állt vissza azonnal a pulzusom, pedig nyújtottunk is a végén, bár sztem kevés volt. Amint vége lett, szívem szerint kifeküdtem volna, de tudtam, h jönnek utánunk a terembe, így felálltam, feltekertem a szivacsot, és amint a falhoz értem a cuccomhoz, éreztem, h szédülök, és ver a szívem, kóvályog a fejem. Még most is előjön az érzet, ahogy írok róla. Megijedtem, így a rosszullét pánikba ment át, hevesen elkezdett dobogni a szívem. Barátnőm ablakot nyitott, vizet hozott, a következő órát tartó edző cukrot hozott. Ivás és mosdás után kicsit jobb lett, cukor után szintén, de nem az igazi. Nem mertem felállni, féltem, h összeesem. Szerencsére utánunk életmód óra volt, így csak beszélgetés. Egy idő után magamba fordultam, törökülésbe ültem, előrehajtottam a fejem, kezemmel megtámazstottam. Pár percig így maradtam. Kétszer egymás után. Nyugtattam magam, h semmi gond. Segített, fel tudtam állni, kimentünk, felöltöztünk, elindultunk haza. Amint hazaértem, átöleltem a férjem, a gyerekeket, akik épp a közelemben voltak, és kitört belőlem a zokogás. Ittam másfél liter folyadékot fél óra leforgása alatt. Megnyugodtam. Éjjel feltettem a kérdést magamnak, h mitől lehetett? Mert nem volt extrém erős óra, nem fáradtam el nagyon. Bár iszonyatosan izzadtam, ennyire talán még soha. És szépen megválaszoltam a kérdést:
keveset ittam aznap
hétvégén órát állítottunk, és korábban szoktunk edzeni
hirtelen álltam fel, pedig jól esett volna kiterülni, így leesett a vérnyomásom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése