Büszke vagyok a fiamra

Tegnap este megvolt az Evita premierje. Hatalmas sikert aratott, visszatapsolták őket. Jó érzés volt látni Martint a színpadon neves színészek társaságában. Ügyesek voltak a táncosok, utána beszélgettünk és anyai szívünk mondta, h jobb lett volna azért, ha kicsit hosszabban táncolnak. Nem baj, részt vettek benne, és ez a legfontosabb. Előadás után a rendező felkereste az egyesület táncosait, megdicsérte őket, és az edzőnek, Ági néninek, személyesen gratulált. Eszembe jutott, h milyen nagy már Martin és milyen jó, h már ekkora. Sokan kérdezték már, h megbántam-e, h ilyen fiatalon szültem. DE EGY PERCIG SE! Ma is ugyanígy csinálnám! Imádom őt! Tudom, h lányt vártunk, de 10 lányért se cserélném el! Örülök, h fiú. Felnézek rá, hiszen több mint 20cm a különbség köztünk. De nemcsak ezért, hanem azért is, mert nagyon jó gyerek! Mindenkinek ilyen kamaszt kívánok. Oké, neki is vannak rossz napjai (de kinek nincsenek?), és akkor olyan mint egy bolhás medve, csak morog. Nagyon szeretném, ha teljesülnének az álmai, mert igazán megérdemli!